2014. december

Belenézek szemekbe, s nem színeket, nem szivárványhártyát látok, hanem életet érzek. Érzem az összképet. Érzem a megmagyarázhatatlan szummáját az ember életének. Olykor csak kapkodom a levegőt, sírásra facsarodik az arcom, érzem a kínlódást, s csak ennyire vagyok képes: Úristen, Úristen, mi ez?...