Ülök az autóban, megyek A-ból B-be. Teljesen semleges nap, nem történt semmi különös eddig, s várhatóan nem is fog történni. Egyszerűen vagyok, létezek bármiféle különleges szemmel, füllel észrevehető tényező nélkül. Nincs semmi, ami csoda módjára meghatározná perceimet, óráimat. Csak létezek, és...

Elmész messzire mindentől. Elmész, mert úgy érzed, ez a helyes, mert nincs más megoldás. Elmész olyan messzire, ahol már nem érzed magad biztonságban. Eltávolodsz mindentől. Eltávolodsz magadtól is. Ellököd magad attól, amit annyira szeretsz, mert tudod, hogy nincs más megoldás. Ahhoz, hogy...

Add meg Magadnak, amit Lelked kér! Add meg Magadnak, amit Tested kér!   Eljön az a pillanat, amikor ráeszmélsz, milyen sodró részecske voltál eddig. Csak úgy hagytad Magadat folyni az eseményekkel. Csak úgy részese voltál valaminek, amit nem Te akartál, nem Te voltál rendezted. Aztán amikor...

Van, hogy csak úgy keresztülnézek a világon. Előfordul, hogy nem akarom tudni, mi van a világban, s mi miért történik. Megesik, hogy egy nagyobb lépés előtt csak úgy nézek ki a fejemből, s nem értek semmit… Vagy nem akarok érteni semmit. Néha a világ bújik el előlem, néha viszont én szeretnék...

Ameddig a szem ellát! Csak addig kell jónak lenned! Ameddig a szemed képes befogadni a jót, szépet, csak addig legyél önmagadhoz is jó! Éveken át semmibe meredni. Éveken át kívülállóként lesni magunk elé. Meddig szeretnél élő halottként létezni? Meddig akarsz a sok részeként belebonyolódni a...

Kilépve a sötétségből megpillantjuk az eget. Észre vesszük a füvet, a vizet. Felfigyelünk az életre. Az élet áramlására. Az élet megállíthatatlan folyamatosságára, mely körülvesz bennünket, akár szeretnénk, akár nem. Megállíthatatlan bölcsességével szelíden bimbót nevel, majd a pillanat...

Évtizedek múló gyönge pora végigsimul a tárgyakon. Évek, melyek részleteiben nem is fontosak. Évek, melyek gyökerei valamikor gyermekkorban sarjadtak és csak úgy belefeledkezve hónapok teltek élettel. Évek telnek élettel és érzésekkel csak azért, mert ez a feladat most. És állni kell a sarat, bármi...

Kivont karddal nekimenni az egy helyben, fegyvertelenül álló kőszobornak. Hadakozni és esetlenül belévágni acélnyelvünket, de csak szikrázik és elfáradva, zokogva a földre rogyni: Nekem ez nem megy! Még meg sem álltál! Még nem is nézted meg se távolból, se közelről azt a szobrot! Még nem is jutott...

Csak egy pillanatra engedj el mindent, ami körülvesz! Csak egy perc a Minden nélkül... S mint egy Lelki szűrő, megtisztulsz e végtelen Csendben! Csak az marad vissza, ami valójában a Tiéd! Csak azt fogod újra érezni, ami valóban számít, amit szeretettel át tudsz ölelni! Ami a szűrő lukján átcsepeg,...

A Jövő!   Érdekes meghatározója félrevezető képzeletünknek. Kiszínesített elvárás-halmazaink között szerepel a jövőkép. Csalóka befogadással megadjuk magunkat neki, mert a jelenben megélt kínlódást enyhíti, hogyha képzeletünkkel egy szebb, nyugodtabb későbbi állapotot létrehozunk, s beleéljük...