A Jövő
A Jövő!
Érdekes meghatározója félrevezető képzeletünknek.
Kiszínesített elvárás-halmazaink között szerepel a jövőkép. Csalóka befogadással megadjuk magunkat neki, mert a jelenben megélt kínlódást enyhíti, hogyha képzeletünkkel egy szebb, nyugodtabb későbbi állapotot létrehozunk, s beleéljük magunkat.
Beleéljük, elképzeljük magunkat a szituációban, szóról szóra végigjátszunk mindent, a legapróbb részleteket is megtervezzük – ez idő alatt eltereljük figyelmünket arról a nem kellemes, vagy akár kínos Jelenről, ami esetleg magányosan telik.
Képzelgéseink során megfeledkezünk mindenről. Percek, órák telnek el jövőre mutató gondolataink gyártásával, megteremtésével. Hisszük, hogy gondolatainknak teremtő ereje van. De nem egy még meg nem történt álvalóság lehetőségével kapcsoltban jön létre a megteremtődés. Sőt, „jövőteremtő” gondolataink mellé társul egyfajta kétségbeesés érzés is, a „Mi van, ha nem így történik?” kezdetű fejezet boncolgatásával.
Körökből körökbe ringatózva jövendő szagú Most-pocsékolást hajtunk végre, mert szívesen lőjük be magunkat a lehetőségek képzeletbeli tárházának szívmelengető fehér porával.
Milyen érdekes… Mennyi, de mennyi eszköz áll rendelkezésre az embernek arra, hogy félrevezesse magát és „szándékosan” elkövessen maga ellen egy nem tudatos öngyilkosságot!
Jövőképünket kiszínesítjük elvárásokkal, igényekkel, meghatározásokkal. S mikor nem úgy alakul a terv, hihetetlen rosszul érezzük magunkat. Szomorúak leszünk, bánatba burkolózunk. Megtiporjuk magunkat, mert sikertelenségünk okozója csak saját magunk lehetünk. Nem értjük, hogy miért nem az történik, amit annyira szerettünk volna.
Teljes tudati homályban fekve, tejfehér páraképződés apró molekulái között tapogatózunk a szándékolt események után, s csodálkozunk, ha pofára esünk, mert az orrunkig nem látunk.
Kezdetnek elég annyi, hogy bár megtervezve a jövőt, ha nem úgy alakul, legalább ne akarjunk emlékezni arra a szövögetésre, amivel vágyakozásainkat fogalmaztuk meg. Ha nem okoljuk magunkat sikertelenségünkért, már nem bántjuk magunkat és kicsit könnyebb.
Kicsit tehermentesítjük józan ítélőképességünk koporsójának fedelét, s talán eljön az a pillanat, amikor lefordíthatjuk a maradék földdel együtt a szemfedő boldog határtalanságát.
A szálak máris összeértek. Bízunk a józan ítélőképességünk jövőbeni kiszabadulásában. Micsoda paradox. Ne tervezz jövőt!
Akkor mit tervezzek? Tervezzek? Tervek nélkül megáll az élet!
Igen, igazad van. Tervezd meg, mit fogsz enni holnap, készítsd elő, főzd meg, s ha úgy kell történnie, eszedbe jut elvinni magaddal a munkahelyedre.
Tervezzünk, de csak lazán. Nem kell betartani minden pontját.
De igazából legjobb tervezés, ha nem tervezünk! Sokkal könnyebb. Nincsenek elvárások, vágyak, megfelelési kényszer, félelem a meg nem valósulástól. Minden eltűnik, ami addig feszültséget okozott benned.
Ha ezeket felfogod, már el is kezdted megvalósítani a jelenben a jövődet.
A Most nagy kincs az ember számára. A Most egy olyan jelenség, amit pont akkor érzékelünk. és pont akkor vagyunk tudatában, amikor van, létezik. A Most valóságát teljes mértékben meg tudjuk élni, maximális beleéléssel, teljes koncentrációval. Sem a Múlt, sem a Jövő nem képes olyan nyomot hagyni bennünk, mint a Jelen.
Nem tagadom, nehéz a Jelenben élni. Igazából csak át kell alakítani hozzáállásunkat. Ne a Múlt megtörténéseinek és elmúlásának szorongató öregedésével, vagy a Jövő kétségbeejtő lehetetlenségének bizonyosságával foglalkozzunk. Hanem a Jelen magabiztos önuralmával.
A Jelenben nincsenek elvárások, nincsenek vágyakozások. A Most arról szól, hogy mit gondolsz, s a gondolataid által keltett érzéseidre figyelve létrehozod azt a jelenséget, amit úgy nevezünk: ÉN.
Amikor Magadra figyelsz, nem teszel már egyebet, mint teljes Testi, Szellemi és Lelki terjedelmeddel átadod magadat a Mostnak, a Jelennek. Vagyis nem gondolsz időben se hátra, se előre, csak arra a pillanatra koncentrálsz, amiben vagy – Időtlenné válsz. Én is csak azért nevezem „pillanatnak”, mert máshogy nem tudom, de igazából ez nem olyan evilági pillanat, mint amikor éppen felrebben egy lepke, vagy lepottyan egy cseresznye a lábunk elé.
Ez a pillanat végtelen. Időtlenségről szól az ÉN megélése. Nincs benne korlát időben, térben, s még ki tudja mennyi szférában, amiket nem ismerünk, s nincs is rá szavunk.
Hatalma viszont annál nagyobb van. S most következik a lényeg. A teljes, végtelen Jelent megélve létrehozunk újabb Jeleneket – egy másik környezetben, melyeket az eleve elrendeltetés szabálya szerint akár át is élhetünk egy későbbi időpontban, vagyis a Jövőben.
Teremtő energiákat létrehozva a Jelen megélésekor egy olyan katalizátort indítunk be, amely hasonló jelenségeket hoz létre körülöttünk időben és térben, mint amilyen Valósággal vesszük körül magunkat. A Most szívvel-lélekkel bennünk van. Szeretjük és elfogadjuk magunkat Most. Megbocsátunk és hálásak vagyunk Most. Körülvesszük magunkat békességgel, harmóniával, és ugyanezeket fogjuk visszakapni.
Teremtő energiával létrehozzuk a Most Valóságát magunkban, s békés magabiztossággal megnyugszunk, mert tudjuk, érezzük, hogy a Jövőben ugyanez vár ránk. Ugyanez a béke, harmónia, nyugalom. Már nem félünk attól, hogy csúnya, kevés, kicsi, rövid, szegényes, nem-létező lesz valami, mert már nem az lesz a lényeg, amit látunk, hanem amit érzünk. Nem a szépség és anyagi gazdagság lesz a fontos a Jövőben, hanem a békesség, nyugalom, Szeretet.
Ezeket létrehozva Most, biztosak lehetünk, hogy később is meg fogjuk találni.
A képzelgés kétségbeejtő. Az álmodozás ellehetetlenít. A Jövőtől félsz. Pedig már meg is teremtetted.
A nyugalom teremtő. A békesség teremtő. A Szeretet teremtő.
Ülj le egy teával, ne kapcsolj tévét, se rádiót. Csend. Nyugalom. Bambulj. Merengj bele az őszi esőbe. Kicsit gondolkodj – mi okoz problémát, helyzetet életedben. Ne a munkádra, s határidőkre figyelj, hanem emberi kapcsolataidra. S mikor gombóc képződik torkodban a fájdalomtól, engedd el magad. Sírj. Zokogj. Rángasd ki válladból, hátadból a fájdalmat. Aztán lassan megnyugszol, elmúlik magától. De még ne állj fel. Maradj ott, csendben, nyugalomban. Most, letisztul érzésvilággal fog eszedbe jutni, mit kell tenned annak érdekében, hogy Jövőd Te magad légy.
A nyugalom teremtő. A békesség teremtő. A Szeretet teremtő.
2015. február 21.
