Add meg Magadnak...
Add meg Magadnak, amit Lelked kér!
Add meg Magadnak, amit Tested kér!
Eljön az a pillanat, amikor ráeszmélsz, milyen sodró részecske voltál eddig. Csak úgy hagytad Magadat folyni az eseményekkel. Csak úgy részese voltál valaminek, amit nem Te akartál, nem Te voltál rendezted.
Aztán amikor felébredsz, és Te magad intézed ügyeidet, hozod meg a döntéseket, rájössz, hogy mennyivel felelősségteljesebb ez az élet. Ebben az életben bár nincsenek rossz döntések, nincsenek visszafordíthatatlan események, mégis sokkal örömtelibb vagy fájdalmasabb minden.
Amikor csak úgy elvagy egy közegben, amit nem Te választasz, nem Te hozod létre, a felelősség más vállán nyugszik. Így sokkal jobb és nyugalmasabb az életed, de ilyenkor nem Te vagy részese, csak a Tested.
Amikor pedig kiszállsz a kényelmes ülésből, felállsz és körülnézve elindulsz saját helyet, s közben saját utat keresni, máris sokkal izgalmasabbá válsz. Felébredve valóban körülnézel, valóban nekiindulsz az ismeretlennek.
Körülnézel. Még az eddigi kényelmes helyed mellett ülőket jól megnézed. Őket így, utoljára fogod látni. Mert ha nekiindulsz, többet soha nem fogsz tudni úgy nézni rájuk, mint most. Minden meg fog változni Benned, s ezáltal körülötted is.
Jó alaposan nézz körül, vizsgálódj, hogy menet közben, a változások alatt valóban átérezd a különbséget. Igazából fogod érezni, hogy milyen változni. Nem a hajad színe vagy bőröd simasága lesz a döntő érvényű.
Aztán hetek, hónapok, évek múlva rájössz, hogy Te Magad vagy minden eldöntője és okozója. Te vagy a forrás és torkolat. Te vagy a kezdet és vég. Rájössz, hogy döntéseket kell hoznod – mert Te így szeretted volna. Felébresztetted Lelkedet és ezzel együtt a döntéshozó Te lettél.
Kellemes és kellemetlen döntéseket is Neked kell meghoznod.
Áldozatot is Neked kell hoznod!
Néha fel kell áldoznod valamit, hogy az élet a maga kerékvágásában folyjon tovább. Nincsen jó, vagy rossz döntés. Úgy, ahogy nincsen szép és csúnya, úgy csak a döntés és annak következménye létezik. Meg kell hoznod azt a döntést, aminek egyenes következménye most, vagy később, vagy mindig megmutatkozik.
Áldozatot hozol. Áldozatot Magadért. Ez egy nagyon fura érzés. Mint a filmeken, amikor az idős nagyapa feláldozza magát fiatal unokájáért, hiszen neki már lassan véget ér az élet, de a fiatalnak még csak most kezdődik. Ugyanúgy életről van szó, de mégis…
A létezés soha meg nem álló körforgásában, ahol igazából időről sem lehet nagyon beszélni, teljesen mindegy, ki, mikor, hol, mit csinál. A létezés csak úgy „Van”, mint ahogy a döntésedet meghozod, és annak következménye is csak úgy létezik. Létezik, jelen van.
Igazából hol is van jelen? Valójában miben létezik a következmény?
Érzésekben létezik. Arra húz a szíved, amerre a Szeretet lakik. Szeretetből érkeztünk, hát Szeretetre vágyunk itt is.
Felébredünk, kinyitjuk szívünket és szemünket, kitárjuk Lelkünket, kiélesítjük érzékeinket. Ráérzünk a Szeretet hullámaira, amik a békességben, a nyugalomban, csendben nyilvánul meg. Döntést hozunk, és a Szeretet vezérli mindezt.
Keressük azt a Szeretet itt is, amiben létezünk alapvetően. Lelkünket kitárva megtaláljuk ezt, csak bízni kell megérzéseinkben. Bízni kell abban az erőben, ami körülvesz bennünket. Bízni kell sugallatainkban, s abban, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mindig figyelnek ránk és segítő támogatást kapunk.
Aki teljes szívvel ki tudja mondani, hogy „Én akár már most hazamehetnék!”, akiben nincs félelem és rettegés az ismeretlentől, annak jutalma lesz. Az ilyen embernek csak ekkor kezdődik el a neki ajándékozott feladatok végrehajtása. Ekkor kezdheti el munkáját beteljesíteni, amivel ideérkezett. Teljes szívvel, egyenesen előre nézve, becsülettel és őszinteséggel belemenni az ismeretlen életbe, szeretettel felépíteni Magadat és környezetedet. Ez az alapja annak a küldetésnek, amivel megérkeztél és megkaptad a földi életedet. Ha ezekkel rendelkezel, állhatsz neki feladataidnak. Ezek a feladatok pedig óvatosan bekúsznak életedbe. Nem kis feladatokról van szó. Talán egész itteni életedet átszövő, azon átívelő munkáról van szó, melynek súlyát már az elején érezni fogod. Bár láthatatlanul jelenik meg, Te egy idő után észre fogod venni jelenlétét. S akkor már nincs mit tenni, folytatni kell, mert már részese vagy. Nem is tehetnél mást, mert ez a Te életfeladatod. Ez a Te reszortod, a Te kompetenciád. Úgy gondolták mások, hogy Te erre képes vagy.
S ha szerencsés vagy, kapsz Magad mellé egy olyan embert, aki támogat, segít. Akiből az Eredendő szava szól, és akiben Magadat látod. Akire ránézve csak ennyit tudsz mondani: „Olyan érzésem van, mintha Te lennél Én!”
Köszönöm, hogy képessé váltam az Életemre!
Köszönöm, hogy neki állhattam a feladatomnak!
2015. június 2.
