Elmész messzire mindentől...
Elmész messzire mindentől. Elmész, mert úgy érzed, ez a helyes, mert nincs más megoldás. Elmész olyan messzire, ahol már nem érzed magad biztonságban. Eltávolodsz mindentől. Eltávolodsz magadtól is.
Ellököd magad attól, amit annyira szeretsz, mert tudod, hogy nincs más megoldás. Ahhoz, hogy változni tudj, el kell löknöd magad attól a helyzettől.
Olyan érzés, mintha öngyilkosságot követnél el, de a tested tovább él, a szíved tovább mozog, épp csak a tudatodat szabadítod meg a szenvedésektől. De ezzel a Lelkedet fájdítod meg, ettől a Lelked fog sajogni, amíg fel nem dolgozod a történteket.
El kell távolodj olyan messzire, ahol már nem érzed magad biztonságban, ahol a tudat szülte félelem helyett valami Földöntúli bizonytalanság lesz úrrá rajtad. Olyan messzire kell merészkedned az adott élethelyzettől, az adott Önmagadtól, hogy úgy véld, soha többé nem fogsz visszatalálni.
Ez így is lesz. Ahhoz az énedhez már soha többé nem fogsz visszatérni. Egy másik Önmagad viszont csak arra vár, hogy rátalálj, de ezzel csak akkor tudsz találkozni, ha már felépítetted Magadban.
Abban a pillanatban, hogy meggyilkolod tudatodat, és direkt módon ellököd Magadat az adott Énedtől, el kezded felépíteni az újat. Ez olyan automatán jön, mint hogy tavasszal a hóvirág kidugja kis levelét a hó alól. Senki nem szól neki, semmi nem ébreszti fel. Egyszer csak nekiindul, szótlanul, öntudattal és magabiztosan.
A Te új Önmagad is ugyanilyen magabiztossággal fog újra épülni és teremtődni. Létrehozod új Énedet, hogy azzal élj tovább, mert a régi – amelytől meg kellett magadat szabadítani – már nem volt életképes. Megtette dolgát, elvégezte feladatát, s Te, mint a hóvirág, egyszer csak egy új Önmagadra vágyva felszabadítod kínlódásai alól a régiségedet.
A Világon nincs ennél nagyobb példa az önfeláldozásra. Amikor tudod, hogy amiben vagy, az kényelmes, nyugodt, megszokott, de Te úgy döntesz, hogy felrúgsz mindent, s újjáépíted az egészet, immáron úgy, ahogy Te szeretnéd.
Amikor körülvesz finom illat, édes íz és szín kavalkád. Aztán egy sugallat folytán úgy döntesz, hogy nem akarod ezt tovább élvezni. Lemondasz minderről, csak hogy Te vezethesd Magadat egy teljesen ismeretlen világba egy teljesen ismeretlen úton.
Ez hihetetlen önfeláldozásra és bátorságra utal. Ehhez nem csupán elszántság kell. Ehhez valami Földöntúli igazságérzet, mely arra sarkall, hogy ne elégedj meg azzal, ami kézzel fogható. Ehhez oly mértékű erő kell, hogy képes vagy saját tudatodat vízbe fojtani a teljesen ismeretlen és bizonytalan új miatt.
Nem tudod biztosan, hogy ami vár Rád, az létezik-e, képes vagy-e felépíteni.
„A Bizonytalan a biztos!”
Ez az útkeresés hatalmas kockázattal jár, mely az ismeretlenségen alapul. Nincs is talán emberi szó arra, amit úgy nevezünk, hogy az „Ismeretlen”. Hihetetlen ereje van e szónak, s aki tudja, a mögötte lévő tartalomnak. S most nem arról beszélek, hogy látok egy új péksüteményt a boltban, s vacillálok, hogy kipróbáljam-e, vagy sem.
Ez az Ismeretlen egészen mást jelent. Ebben benne van a bizonytalanság és kilátástalanság egyszerre, a szerencse és a céltalanság egy időben.
Az Ismeretlenbe való sétálás közben megtanulsz Szeretni és Önfeláldozni. Megtanulsz közben Gondoskodni és Felelősséggel tartozni. Az Út alatt megtanulod elviselni a Csalódást és a Kudarcot.
De mindeközben olyan érzésed lehet, hogy valaki mindig fogja a kezedet, se nem engedi. Mintha valaki ott lenne Veled, s folyamatosan bíztatna, dicsérne, motiválna, s hitedet fenntartaná annak ellenére, hogy tudatod mindig ellentmondva rugdosna Téged, hogy állj meg.
Soha ne állj meg. Soha ne akarj megállni, mert az még fájdalmasabb, minthogy tovább haladj az ismeretlen felé.
Ha egyszer kinyitottad Magadat, és képes vagy bízni az Ismeretlen Jóságában, soha többé nem fogsz tudni ellenállni neki, mert megtapasztaltad annak Szeretetét. Tudatod mindig is akadályokat fog eléd gördíteni, egy-egy jól irányzott bizonytalanság vagy kétség érzés formájában, de soha ne állj meg és nem hallgass a félelmeidre.
Mindig menj tovább szíved, érzéseid szerint, mert ha egyszer megérezted a Szeretet hatalmát, akkor miért ellenkeznél. Hagyd Magad áramolni a Jósággal. A Jóság nem fog becsapni. A Jóság szeret Téged és Te is viszont szereted Őt.
Köszönöm, hogy megtapasztalhatom a Jóság erejét, szeretetét. Kiváltságos vagyok, hogy mindezeket megtapasztalva leírhatom, és gondolkodhatok az Élet sorsszerűségén.
Hálás vagyok!
2015. június 8.
