Hol, s miért is vagyok?
Van, hogy csak úgy keresztülnézek a világon.
Előfordul, hogy nem akarom tudni, mi van a világban, s mi miért történik.
Megesik, hogy egy nagyobb lépés előtt csak úgy nézek ki a fejemből, s nem értek semmit… Vagy nem akarok érteni semmit.
Néha a világ bújik el előlem, néha viszont én szeretnék láthatatlanná válni. Olyannyira láthatatlanná, hogy én magam se tudjam, hol, s miért is vagyok.
Hol, s miért is vagyok?
Hol vagyok én igazán? Valójában hol is vagyok? Hol létezem? Mi ez a hely? Mi ez a közeg, amiben most létezek?
Minden nap feltehetném ezeket a kérdéseket. De mégsem kérdőjelezem meg a helyet. Gyötör a kíváncsiság, miért pont itt kell tudatában lennem életemnek. Sokszor kifakadva belém nyíllal a biztonságot nem tükröző kérdés: Hol is vagyok?
Aztán körbenézek, s egyszeriben mást látok. Furcsán idegenek az utcák, a névtáblák. Ismeretlenné válik az eddig járt aszfaltos út, árokpart, tűzfal és kertből kihajló orgona.
Miért is pont itt kell tudatában lennem létezésemnek?
Lehet, hogy már máshol is feltettem ugyanezt a kérdést, csak épp nem emlékszem rá? Lehet, hogy akkor is ugyanilyen betonrengetegben szagoltam a por-léptékű perceket?
Hol is vagyok most igazából?
De ez nem az az egyszerű kérdés! Ez nem határozható meg GPS koordinátákkal. Ennek nincsen fényképes bizonyító erejű visszatükröződése. Ebből a kérdésből én nem szavakkal és hangokkal asszociáló választ várok. Nekem ez kevés lenne.
Én az igazi, valós választ szándékolom megtudni. Szeretném, ha megtudnám, hogy hol is vagyok igazából? Nem szeretnék megcsavart, köntörfalazott választ megtudni. Az igazat, azt a választ szeretném, aminek hatására megnyugszom és elfogadom a helyemet.
Egyáltalán, miért kell tudatában lennem annak, hogy létezik ilyen kérdés? Miért tehetek fel ilyen kérdést magamnak? Mitől válok olyanná, hogy ezen kérdés egyáltalán megfordul fejemben? Úgy érzem, enélkül is éppen jól megvoltam. Nem éppen kellemes szembesülni egy újabb kérdőjellel – nem is akármilyennel!
Ezek szerint képes vagyok feldolgozni és elfogadni az ezzel járó kellemetlenségeket?
Hol vagyok? Mi ez a hely? Miért kerültem ide?
Nem az, hogy bezárva érzem magam, de valami olyasmi! Kissé korlátozva érzem magam – fizikai adottságaim révén.
Miért vagyok itt?
Hogy rájöjjek, embereknek csak akkor lehet segíteni, ha ők is akarják?
Hogy a „muszáj” és „kötelező” jellegű tartalmak nem összeegyeztethetőek bizonyos helyzetekkel?
Kinek dolgozok? Ki a főnököm? Milyen beosztásban vagyok? Milyen szinten állok a ranglétrán? Mi a hatásköröm? Mi a kompetenciám?
Elgondolkodva az élet metajellegű tényezőin, ismét kudarcba fullad a hétköznapi logika és tudástartalom. Ennél a pontnál nincsenek földi válaszok, bár itteni nyelvezettel teszem fel a kérdést. S tudom, a választ is megkapom, a maga idejében a maga nyelvezetén.
S ha nem volt elég a bizonytalanságból, hát szabadítsd fel tudatodat, s tedd fel magadnak az igazi kérdést:
Ki is vagyok valójában?
"Akkor kezdesz el élni, mikor a Menyország kapujában sorban állsz és nem érted, ki is vagy valójában?" - (Intim Torna Illegál: A menyország Kapujában)
2015. május 4.
