Kilépve a sötétségből...
Kilépve a sötétségből megpillantjuk az eget. Észre vesszük a füvet, a vizet. Felfigyelünk az életre. Az élet áramlására. Az élet megállíthatatlan folyamatosságára, mely körülvesz bennünket, akár szeretnénk, akár nem.
Megállíthatatlan bölcsességével szelíden bimbót nevel, majd a pillanat direkt-mozzanataként virágba nyitja a felszínen ringatózó test-szellem-lelkeket. Szelíden átkarol, végig simítja arcunk íveit, és kiemelve a folyékony álomból bevezet az élet áramlatába.
Ezzel kinyílik minden érzékünk a lélek mocorgására, az érzelmek rezdülésére. Az élet igazi folyamatosságában csak a rezdülések számítanak. Ezek a rezdülések aprók, de éppen ezért olyan lényegesek. Nem mindenki számára észrevehetők. Éppen ezért olyan fontosak.
Kinyitott érzékekkel látni a világot egy olyasfajta kihívás, mintha erőemelőként ezidáig csak 100 kg-ot tudtál emelni, most viszont szert tettél egy tudásra, mellyel 5000 kg-ot is fel tudsz emelni, de izmaid, inaid és csontozatod nincs még felkészülve ezekre a súlyokra. Könnyen megsérülsz, mert gyakorlat és technika nélkül bénázol.
Kinyitott érzékekkel meglátni a szenvedést! Az élet áramlatának tudatával belepillantani egy másik életbe. Valódi érzékeléssel, kellő gyakorlat nélkül átvenni más terheit – egy kicsi halál.
Kicsit meghalok! Kicsit nem szeretnék érezni! Kicsit most haza szeretnék menni! Kicsit most meghalok!
Ha mesélsz az életedről, egyszerűen nem tudok érzéketlen maradni. Ha csak egyszerűen belenézel a szemembe, nem tudok érzéketlen maradni. Szinte az egész tartalom megjelenik, és összeszorult szívvel a földre rogyok.
Úgy ismerlek meg igazán, ha kinyitott érzékeimmel megláthatlak. Őszintén vallasz nekem, ha szemedbe nézek.
Csodálatos Lélek-áramlataid eljutnak hozzám és beleélem magam – mert én így vagyok kerek, egész. Valahogy kötelességemnek érzem, hogy megérezzelek. Úgy gondolom, nem is kell védekeznem sehogy ez ellen, mert rajtam átfolyva örömed gyarapszik, terhed csillapodik. Villámhárítónak érzem magam. Közvetítek. Lekódolom rezdüléseidet és átvezetem azokat máshova. Ahol valami tovább használja, vagy inkább feldolgozza és abból nyerve információkat előkészíti valamire. Előkészít Téged valamire.
De hidd el, mikor elérsz hozzám teljes Lelkeddel, egy kicsit meghalok én is. Boldogság vagy fájdalom. Egymás nélkül nem léteznek, és igazából egyik sem létezik. Boldogság vagy fájdalom, egy kicsit meghalok. Olyankor velem vagy teljes egészeddel, és én Veled vagyok teljesen. Mintha Te én lennél, s én Te lennék.
Ilyenkor egy kicsit meghalok és nem ezen a világon létezek. Tudom, érzem, hogy kötelességem átvenni, letisztítani és átértékelve továbbadni rezdüléseidet. Mintha ezzel könnyítenék rajtad. Mintha ez a folyamat számodra megváltás lenne. Mintha ezzel én a következő lépésre tudnálak sarkallni Téged.
Ilyenkor egy kicsit meghalok.
Ilyenkor tudom, hogy ez nem én vagyok. Tudom, hogy csak szerepjátékban veszek részt és annyi a feladatom, hogy tudatosan feldolgozva érzéseidet rávilágítsak az igazán fontos jelenségekre. Mintha ilyenkor nekem az lenne a direkt feladatom, hogy Neked akkor, ott segítsek továbblépni.
Ilyenkor egy kicsit meghalok, mert teljes szívvel beleélem magam a helyzetedbe és átadom magam annak az adott létezésednek.
Egy kicsit meghalok, de tudom, hogy nincs messze a feltámadás. Tudom, hogy az élet folyamatos gyönyörűségével arra késztet, hogy megtegyek mindenkinek csak ennyit. Nem számít, hogy mennyire fáj nekem, a lényeg, hogy Te kicsit megkönnyebbülsz, és majd, ha leadod feladatlistádat, látni fogják, hogy eggyel több munkafázist csináltál meg sikerrel. Nem számít az én szerepem, itt, most Te vagy a lényeg.
Köszönöm, hogy tehetek Érted valamit. Köszönöm, hogy megengeded, hogy részese lehetek munkádnak. Hálás vagyok, mert ha csak pár pillanatig is, de észrevehettelek. Felfigyelhettem Gyönyörű, Eredendő Lelkedre és annak Folyamatosságára, Végtelenségére.
Ilyenkor egy kicsit meghalok a testemmel, tudatommal, de Lelkemmel átélem a valódi találkozás Isteni örömét. Látni Téged csupaszon, gyámoltalanul, Eredendő mivoltodban – felemelő érzés. Mintha bizalmat kapnék valahonnan, mert képes vagyok erre, mert megbíznak tisztaságomban.
Hihetetlen élmény találkozni Veled itt, a Földön. Nincs szó arra, ha egy Lélek meg meri mutatni magát. Isteni érzés.
Hálás vagyok!
2015. március 21.
