Vágyakozás nélkül életet teremteni.
Vágyakozás nélkül életet teremteni. Vágyakozás nélkül mindennel rendelkezni. Vágyakozás nélkül tudatában lenni a Mindennel. Vágyakozás nélkül teljes életet felépíteni, megélni és befejezni.
Kívánságok nélkül mire megy az ember? Mindig szeretnénk valamit elérni. Minden pillanatban egy még be nem teljesült dologra összpontosítva létezünk. Elmegyünk boltba vásárolni, mert valamire vágyunk. Szeretnénk magunknak megvenni egy tárgyat, fizikai testet. Magunkhoz láncoljuk tárgyainkkal együtt fizikai kivetülésünk minden egyes porcikáját is.
De elméleti szinten ugyanezt tesszük, melynek sokszor végeredménye úgyszintén egy test, csak éppen élő. Szeretnénk valakit megkapni és elnyerni szerelmét. Csodálatos dolog a szerelem. Csodálatos élmény udvarolni és látni, érezni az összhangot. Aztán megtörténik a minden szinten kielégítő testi közelség. A mindennapok gyűrűjében aztán lassan kiforrja magát ez a fizikai együttlét és megszokássá válnak tevékenységeink. Megszokásokból elégedetlenség lesz, abból pedig válás. No!
No?
Vágyaink, kívánságaink, áhítozásunk mind megtestesült manifesztációkra irányul, melynek elérésekor csak egyfajta kielégülés történik. Kielégülés, mely adott időszakig tart, van egy íve – fellángolás, csillapodás, megszűnés. És aztán? Az a tárgy, az a test már nem okoz olyan szintű kielégülést.
Olyan tényezőnek kell helyet adni (nem szándékosan, akarattal elérve) életünkben, mely megélésekor (vagyis elérésekor) minden alkalommal megnyugvást biztosít számunkra. Hosszan tartó béke érzést, azt az érzetet, hogy ennél több már soha nem kell. Egyfajta megállapodás érzés, melynek átélése a nincs hova tovább érzést kelti, mert ez a Minden. A Minden elérésekor (ami természetesen nem direkt elérést jelent) egy folyamatos megnyugvással fűszerezett béke, harmónia, Szeretet ölel körbe. Ennek nincs folytatása – nem kell belőle még több, és nem kell helyette egy újabb, nagyobb, szélesebb.
A Szeretet csak létezik. Mindig a megfelelő mennyiségben érkezik hozzád (bár itt ismét a „mennyiség” szó sántít, mert mérhetetlen dologról beszélünk). Mindig a megfelelő pillanatban érkezik hozzád, anélkül, hogy vágyakoznál rá, s nem kell türelmesnek lenned sem. De nem kell türelmetlennek sem lenned.
Legyél valamilyen, legyél semmilyen. Ne legyél semmilyen, és ne legyél valamilyen.
Ahhoz, hogy a mindig rendelkezésedre álló Szeretettel (amely érzés soha nem nálad van, soha nem birtoklod, hanem csak úgy létezik, s Te csak megengeded magadnak) élni tudjál, és megélhesd, ahogy békét és harmóniát varázsol benned, előbb át kell itatnod magadat vele. Először direkt módon fel kell idézned, milyen is, amikor érzed a Szeretetet. Előbb szándékosan legyél benne. Képzeld magadat úgy, mint amikor nagyon szeretsz valakit. Egy idő után sikerülni fog elérzékenyülni rajta, s az már jót jelent, helyesen csinálod. Sok gyakorlással, rendszeres Szeretet átitatással egy idő után sikerülni fog, hogy már nem szándékolod ezt az érzést, hanem egyszerűen jelen van. Csak úgy egyszerűen érzed a jelenlétét és megfoghatatlanul Veled van – miközben tudod, hogy nem birtoklod. Felfoghatatlanul Veled van az a tényezője az Életnek, ami folyamatos békét, harmóniát nyújt számodra.
Ha már odafigyelés nélkül is érzed az önkéntelen Szeretetet, elérkezik az a pillanat, hogy felfogod, ez az az érzés, ami „folyamatos kielégülést”, megnyugvást, az „újabb és újabb”, a „törjünk előre mindenkin keresztül” érzésének megszűnését jelenti Számodra.
És ekkor csak úgy megállsz. Nem gyorsan, nem lassan. De igazából nem is állsz meg, de talán mégis. Igazából csak lelassulsz és elgondolkozol rajta. „Hogy is van ez?” – kérdezed magadtól. „Akkor…?! Akkor most…?! Ezek szerint most elértem mindent?! Azt érzem, hogy nem kell törtetnem már semmiért!!! Akkor megvan Mindenem??? Akkor miért is küzdöttem ezidáig???” Egy kicsit leülsz, és még jobban összpontosítasz gondolataidra és az érzésre. Nagyon figyelsz – befelé! „Akkor most elértem mindent??? Most már az enyém az a dolog a világon, ami nem sarkall semmire tovább???”
„Akkor mi is az, hogy tárgyak, hogy hajtás, hogy akció, hogy hipermarket, hogy pénz, hogy kevés, hogy másodállás, hogy 3D-s képernyő, hogy benzin, hogy autó, hogy luxus, hogy wellness, hogy ötcsillag, stb. Mik ezek???”
Aztán lassan visszatérsz és körbenézel. Körbenézel… És most már egészen más dolgokat vélsz felfedezni. Teljesen máshogy értelmeződnek a körülötted lévő tárgyak, jelenségek, emberek. Van, hogy teljesen megváltoznak jelentésük. Nemcsak a „fontosságukról” van szó. A „jelentőség” csak egy tényezője a dolgoknak, embereknek. Megfogalmazható egyfajta hovatartozásuk is, mely az „eredetről” és a „miértről” szól. „Mivégről is vannak ezek?” – teszed fel az újabb kérdést.
A legnagyobb csalódást az emberekkel fogod megélni. A legviccesebb, hogy nem azért, mert ők tehetnek róla, vagy, mert olyat tettek. Nem. Hanem mert Te változtál meg és saját felfogásod szerint egészen más értelmet nyernek az emberek. Amit eddig elhittél a világról, emberekről, az most megszűnni látszik. Sokszor csak nézel ki a fejedből, belül kavarognak a gondolatok, érzések, s csak ennyi fogalmazódik meg magadban: „Mi ez?”
Az emberek nem tehetnek arról, hogy Te másképpen fogod fel a világot, és vele együtt őket is. Ezért csak Te vagy felelős – de nem olyan felelős, aki kötelességből megtesz valamit, aztán jól van, ennyi. Felelős vagy mindenért ezek után, mert felülemelkedtél azon a nézeteiden, amik eddig vittek előre – tudatlanul. Azt hitted, ez az, ami jó, okos, erkölcsös, szép, hihető. Hitted, mert mások is ezt csinálják. Tetted, mert mások is ezt csinálják. Visszaemlékezve tudod, hogy soha nem érezted sajátodnak ezeket, mert nem tudtad igazán megélni.
Most viszont egészen más aspektusból tudod látni az egészet. És ez egy oly mértékű rálátás, amit hirtelen nem is tudsz nagyon felfogni.
Vágyakozás és soha nem kielégülő türelmetlenséggel élni már nem volt jó. Tessék! Akkor éld így meg Magadat.
Minden Magadat mardosó dolog ki lett iktatva életedből. Most már tudsz igazán figyelni Bensődre, melynek Eredendő kincse a Szeretet, Béke, Harmónia. S igazán lecsendesedve meghallod belül az igazi Csendet.
2015. február 3.
